Kaptam egy felkérést hogy szürke marhákat kéne fotózni amelyek szinte szabadon vannak tartva. Mondjuk nem a közelben, hanem Martonyiban. Egy szombati napra esett a választás, dél körül indultam 15 órára le is értem. A tulaj körbevezetett a több száz hektáros területen egy terepjáróval. Ezután átadta a kulcsot hogy menjek és fotózzak amit jónak gondolok. Egy gondolata volt összesen, a képek tükrözzék hogy itt mennyire boldogok és szabadok az állatok. 

Elkezdtem bejárni a hatalmas területet. Hihetetlenül lenyűgöző táj. Hegyek veszik körbe ezt a fantasztikus völgyet.

A Rakacai víztározó felett terül el ez egyik legelő. 

A víznél össze gyűlt rengeteg jószág megrohamozta az itatót hogy egy hosszú nap után csillapítsa szomját.

Delelő fiatal bikák.

Anguszok.

Ahogy haladtam át az egyik területről a másik irányába egy rókacsaládra lettem figyelmes. A cserjés és egy terep találkozásánál vettem észre az öt kölyköt az anyukkal. Kb 25 méterre lehettem tőlük de észre vettek és eltűntek a cserjés bozótjába. Közelebb mentem és a nagy fűbe lapulva vártam hátha előmerészkednek újra. Alig fél óra várakozás után meg is jelent egy bátor rókafi, de a többiek nem jöttek elő hiába vártam. 

Nagy élmény volt róka kölyköt fotózni kb 4 méterről :)

A fotózás végeztével indultam vissza a fővárosba, nem sok kedvem volt vezetni mert elfáradtam kint a terepen a rengeteg sétától. De megérte. 

Martonyi után mennem kellett lefotózni a szürke marhából készült ételeket. Guszták, ínycsiklandó voltak az elkészített ételek, na meg finomak is.

Szürke marha hamburger. Semmi túlfűszerezés csak só, bors és a hús igazi íze.

A ragú is fantasztikus volt.

A steak  is fenséges volt.

Írta:Pálinkás István

Elindult a nyár a maga szokásos gondjaival. Hova helyezzük el a lányunkat 5 hétre. Oviszünet van! Egyik mama, másik mama, apa, anya. Így a rám eső hétre próbáltam programokat szervezni a gyermek és magam részére. A választás a Farmosi madárgyűrűző és vonuláskutató táborra esett. http://www.dinpi.hu/farmosi-madargyuruzo-es-vonulaskutato-tabor A helyszínre érve nagyon barátságos emberek fogadtak minket. Éppen csak megérkeztünk már is indultunk egy hálóellenőrző körútra. A nádasba vezető stég mentén kifeszített háló, benne madarak. Az első szedésben gyönyörű barkóscinege (Panurus biarmicus) fogadott minket. Panka lányom első alkalommal fogott madarat a kezében, izzagalommal és kicsi félszel nyúlt hozzá. De beszéljenek inkább a képek.

A kezdeti megilletődés hamar elillant, feloldódott és hamar átvette a helyi szoásokat mit hogyan és miért. 

​

írta: Pálinkás István

Pár hete éppen nyaralás alatt történt egy megkeresés. Esküvőn kellene fotozni. Időpont megfelelt, épp szabad voltam az adott időre. Abban maradtunk, hogy még visszajeleznek. Nem jelezték, csak az esküvő napjának reggelén, hogy tudok - e akkor menni? Haaha, vicces mert aznap délutánra le volt beszélve egy kismama fotózás. Telefonáltam és sikeresen át tudtuk tenni, így szabad lettem az esküvőre. Nem egy szokványos az egész . Háznál, kertben lett megrendezve. Minden giccstől mentesen. A kert igazán romantikus, zegzugos kis menedék. Jóval előbb érkeztem. Szándékosan, a készülődésből is szerettem volna elkapni pillanatokat. A menyasszony és a vőlegény is elkészült. Igazán szépek lettek. Sajnos képekkel nem szolgálhatok, mert a pár úgy érezte, hogy ez az ő napjuk volt és ezt szeretnék is megőrizni maguknak.

Még több kép: 

http://sunifoto.hu/index.php

https://www.facebook.com/pages/sunifoto/162244090504073

Pálinkás István

Felkértek egy ovifotózásra, de hála istennek nem a szokványos képeket szerették volna. Tudjátok,bőröndön macival, kényszervigyorral anyának, apának, hanem szabadtéri, üde, vidám, életszagú képek voltak a kitűzött cél. Három csodás délelőttöt töltöttem az ovi hátsó fás részében és a játszótéren. Első nap elején még épphogy barátkoztak velem a gyerekek, nem csoda, hisz nem ismertek. Pár óra után megkezdődött a haverkodás. Utolsó napra olyan szinten haverok lettünk, hogy szinte a munka rovására ment a barátság. Éppen guggolva próbáltam két gyerek játékát megörökíteni …….de eközben két lány jobbról és balról egyszerre pörgette a fülbevalóimat, a harmadik oldalról pödörgette a szakállamat. A negyedik pedig szemből kukuccsolt a lencsébe. Vicces :D

Jó volt az itt töltött néhány nap. Sok nevetéssel és mosollyal találkoztam. Ezért szeretem a gyerekfotózást. Semmi megjátszás, Ők még őszinték. A rendelések alapján úgy érzem, hogy a szülőknek is tetszettek a képek. 

Még több kép: 

http://sunifoto.hu/index.php

https://www.facebook.com/pages/sunifoto/162244090504073

Pálinkás István

Terveztem hogy egy napot rászánok az ölyvekre. Néztem az időjárást hogy mikor lenne a legoptimálisabb kimenni. A február 29 jónak ígérkezett, Hóesés és néhol még a nap is kibújik. Beszéltem Zsolti barátommal hogy nem lenne e kedve kicsit fagyoskodni. Eljött a reggel és kiértünk. Még szinte sötét volt. A farhát kihelyezve és vittem egy kis szotyit hogy amíg az ölyvek nem jönnek apró madarak hátha bejönnek csipegetni. Az első beszállás kb egy óra múlva történt. Egy hollópár érkezett és néhány szarka. Jól szétpakoltak. A kaja nagy részét kipakolták a gödörből. A hollópár olyan szeretettel volt egymás iránt hogy hihetetlen. Hisz nincs is párzási szezon. Csőrözés egymás turkászása. 

Az ölyv is megérkezett de egy ideje ott lehetett mire észrevettük mert elég messze szált le és onnan gyalogolt egyre közelebb. A hollók féltették a kaját ezért hamar kialakult a viaskodás. 

Hóesés hihetetlen hangulatot hozott a képekhez. Aztán közelebb jött és még egy ölyv csatlakozott hozzájuk, de sajnos elég rövid időre. 

Aztán a gyönyörű világos tónusú ölyvet is sikerült elkergetniük. Sajnos! A hollók tovább folytatták a "turbékolást" és az evést.

Támadás!

Udvarlás!

További képek erről a napról: https://www.facebook.com/media/set/?set=a.660155867379557.1073741855.162244090504073&type=1

További fotóim:https://www.facebook.com/pages/sunifoto/162244090504073

Pálinkás István

A Bársony István fotóklub tagja vagyok. Nagyon jó kis csapat, akiket összehoz a közös szenvedély. Mikor a klubba kerültem volt már egy les építve ölyvek fotózására, de a tájolása nem volt az igazi. Mivel macerás lett volna az áttelepítés, inkább építettünk egy újat máshova. Hogy költséghatékony legyen a projekt Jani egyik lesét vittük át és alakítottuk át, hogy megfelelő legyen a feladatra. Be kellett tájolni, nem volt egyszerű feladat ment is a matek. Okos telefonos tájoló, sima tájoló.....meg persze a háttér is szép legyen. Megoldottuk a kérdést, ásni kezdtünk.

Le kellett ásni 1 métert, hogy ülve tudjunk talajsíkról fotózni.

Kemény meló volt, mert porszáraz és kemény volt a talaj, persze gyökér is volt rendesen. Egy fa alatt nem ritka hogy van gyökér :) Beemeltük a gödörbe a lest, nem stimmel, még ásás. Nagy nehezen bement, örülés volt. 

A kész les:

Egy kép belülről:

Hála istennek nem csak ölyvek járnak ide. Őzek, nyulak futnak át a les előtti területen.

Néhány kép linkje ami ebből a lesből készült:

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.606433722751772.1073741850.162244090504073&type=3

Még több kép:

https://www.facebook.com/pages/sunifoto/162244090504073

http://sunifoto.hu/index.php

Pálinkás István

Cirkusz érkezett a kerületünkbe. A gyermekem ki is szúrta a plakátjukat az ovi előtt. Anya, Apa menjünk....ez gondolom minden gyermekes család ismeri. Én úgy voltam vele, hogy egy gyenge hatásvadász dolog ez a cirkusz, de a gyerek boldogsága a legfontosabb a világon, így hát elmentünk. A párom és Panka lányom teljesen be volt zsongva.....én meg mentem velük. Elfoglaltuk helyünket a sátorba, mondanom se kell, telt ház volt. Elkezdődött az előadás és a véleményem egy szempillantás alatt megváltozott. Lenyűgöző és igényes előadás vette kezdetét.  Vicces mesefigurák ugráltak, táncoltak. Őket követte a bohóc, aki bevonta a közönséget is egy kis zenélésbe. Léggitár, légdob, énekes és primadonna. Ezután jöttek zsonglőrök, akik a zene ritmusára mozogtak és közben dobálták a buzogányokat.

Következett egy igencsak vicces és karakteres zenebohóc. Nekem Eötvös Gábor jutott róla eszembe, a "van másik" felkiáltással. Nem tudom Ti emlékeztek még rá? 

A bohócot követően fergeteges állatshow érkezett, krokodillal, kajmánnal, kígyóval, teknőssel. 

Ezután jött a szünet. Lehetett fotózkodi az állatokkal. Fotós szemmel gagyinak találtam, hogy egy kompakt géppel telibe vakuzva készültek az állatos képek, de az élmény felülírta valószínűleg a minőséget. És ez így van jól. 

A második felvonást Gabriella, a kötél virtuóz folytatta, lenyűgöző és lélegzetelállító műsorával. 

Volt még tűzzsonglőr. Hihetetlen pörgés, forgás.

A zenebohóc visszatért egy interaktív játékkal a gyerekek számára. Volt még póni show és persze a finálé.

További képek:

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.654497627945381.1073741854.162244090504073&type=1

Még több kép:

https://www.facebook.com/pages/sunifoto/162244090504073

http://sunifoto.hu/index.php

Megszállt az ihlet! Balettot szeretnék fotózni! De kit, hogyan, hol? A facebook oldalamon kiírást tettem közzé....de semmi.....vártam. Azután támadt az ötlet, hogy a Vigyázó művelődési házban van balett oktatás. Meg is találtam a vezetőt, de volt egy kis hoppá. Várandós. kb a 7. hónapba van. De ajánlotta a testvérét, aki szintén balettozik. Felhívtam és szerencsémre vállalta. Sőt, egy barátnőjével együtt. A helyszín a Maros mozi volt. Péter, az épület megmentője szerencsémre támogató minden kerületi és művészeti projektnek, így helyet kaptunk a fotózásra. Az emeleti előteret szemeltem ki a fotózásra. Tetszettek az ütött kopott falak textúrái. A világítást nem variáltam túl, egyetlen softboxot használtam (90x60-ast), az élfényt az ablakon besütő nap adta. Én pakolgattam szét a felszerelést és rendeztem el a folyosón, Nóri és Franciska pedig belebújtak a balett ruhába. Elkezdtük, eleinte kicsit feszültnek tűntek, de megmutattam néhány elkészült képet és belelkesedtek. Mozgás, ugrás, pördülés. Úgy láttam felszabadultak lettek és sikerült önmagukat adni, miközben az én elképzeléseim is a kártyára kerültek. Körülbelül 2,5 óra volt a fotózás, a végére kellemesen elfáradtunk mindhárman.

Készültek hosszú záridős képek:

És rövid záridősek is:

Az elképzeléseimet sikerült megvalósítani. Olyan képek születtek amiket szerettem volna. 

További képek:http://sunifoto.hu/balett.php

Pálinkás István

Május ‎közepe felé elhatároztuk a Bársony István fotóklub tagjai közül néhányan, hogy egy meglévő, de eléggé kicsi homokfalat megnagyobbítunk. Tavaly már fészkelt itt kb 5 család. Ha nagyobb a fal, hátha több madár veszi ki albérletnek. Így is történt. Tegnap minimum 20 madarat láttam, Ami jó hír. 

A fal nagyobbítás:

Kicsik és nagyok lelkesen ástak és lapátoltak. Jó, hogy van egy ilyen csapat, aki néhány madár boldogságáért hajlandó dolgozni. Lest nem építettünk, hanem les sátor vagy álcaháló. 

És végül néhány kép, amit tegnap sikerült készíteni a gyurgyalagokról.

Egy kis ismertető a gyurgyalagról:

Előfordulás

A Pireneusi félszigettől az Urál hegységig , illetve Kis-Ázsiától Közép-Ázsián át Kasmírig terjed. Költ Északnyugat-Afrikában és előfordul Dél Afrikában is.

Európába májusban érkezik, augusztus végén, szeptember elején indul útnak Észak-Afrikába és Nyugat-Ázsiba.

Megjelenése:

Tollazata a napfényben ragyogó színeket szór: hasa kékeszöld, dolmánya, feje gesztenyebarna, vállfoltja és torka aranysárga. Szemsávja, torokszalagja fekete. Hosszú, fekete csőre hegyes és enyhén hajlított. Meleg, napsütötte domboldalakat, a déli fekvésű homokbányákat, folyópartokat kedveli. Szárnyának fesztávolsága 44–49 cm. Tömege 40-65 g.

Rovarevő specialistaként többnyire kisebb-nagyobb szitakötökkel, lepkékkel és sáskákkal táplálkozik. Ahogy a nevük (merops apiaster ="méhevő", "méhészmadár") is sejtetni engedi darazsakkal és méhekkel is fogyasztanak, némileg ellenállóak a szúrásukra, de kitépik a fullánkjukat, mielőtt lenyelnék őket. A gyurgyalagot a méhészek valószínűleg kiirtanák, de távolról sem fogyasztanak annyi méhet, mint azt sokan gondolnák. Legfeljebb az esős napok jelenthetnek kivételt, vagy ha a kaptárakat a telep közvetlen közelében helyezik el, szinte felkínálva a méheket.

Télen akár 2500-10.500 km-t is megtesznek délre vonulva, mert táplálkozásukhoz csak ott találnak elegendő rovart. Csak nappal tudnak vonulni, de röptükben is tudnak táplálkozni.

A werk képeket köszönöm Karai Évinek.

Pin up style

Helyet kaptam/tunk a Maros moziba egy fotózásra. A kitalált stílus a pin up volt. Remek modellre leltem Adri személyében, a ruhákat, kiegészítőket  Karolina biztosította, a sminket Barbi csinálta, a fotózás jómagam. Az első helyszín a büfénél volt. A gondnok bácsitól kaptunk még egy 1976-os újságot is, ami féltett kincs, mert Kádár van a címlapon.

A második helyszín a mozi terem volt. Itt a székeket próbáltuk kihasználni.

Utána még bent a mozi teremben volt egy hajó, ami jó választásnak bizonyult.

Innen felmentünk az emeletre. Jó kis cuccolás, pakolás, vakuk, kiegészítők…stb.  Több kört is mentünk mire minden felkerült. A nagyszobába mentünk, ahol egy takarítónős stílust fotóztunk.

A következő választás egy kis szoba volt, amire glamour témát választottunk. Itt már kicsit fáradtunk, de a lelkesedésünk töretlen.

Mindent összegezve egy remek nap volt. Jól éreztük magunka és úgy érzem jó képek születtek.

De ezt döntsétek el Ti! Egy link amin a többi kép is megtekinthető: http://sunifoto.hu/pin_up.php